A diabéteszes láb fertőzéses szövődményei miatt a cukorbetegek gyakran kórházi kezelésre szorulnak. A fertőzés szerepe a diabéteszes ulceráció kialakulásában kevésbé jelentős (az esetek kevesebb, mint 1% -a), viszont egy jövőbeli amputáció rizikófaktoraként sokkal nagyobb jelentőséggel bír. A cukorbetegek 25 – 50%-ánál az amputáció közvetlen oka éppen valamilyen fertőzéses szövődmény, komplikációt okozhat mind neuropatikus, mind ischaemiás fekély, leggyakoribb területek a plantáris vagy az interdigitális ulcerációk. Tudatában kell lenni annak, hogy a cukorbetegek fertőzéses szövődményei nem kell, hogy a gyulladás klasszikus klinikai vagy laboratóriumi tüneteit mutassák, viszont gyakran van jelen hiperglikémia. A fertőzés mélysége alapján megkülönböztetünk felszíni és mély fertőzést. A klinikai kép súlyossági foka alapján megkülönböztetünk végtagot nem veszélyeztető fertőzést (a seb környékén, 2cm-es területen felszíni cellulitisszel összekötve, szisztémás tünetek nélkül, ambulánsan is kezelhető), végtagot veszélyeztető fertőzést (2cm-nél nagyobb területen kialakult cellulitisz limfangitával, abscesszel és oszteomielitisszel összekötve, kórházi kezelésre szorul), és életet veszélyeztető fertőzést. A felszíni fertőzéseket többnyire egyfajta, a mély fertőzéseket többfajta baktérium okozza. A leggyakrabban előforduló baktériumok, amelyek a diabéteszes láb fertőzéseit okozzák kétharmad részben sztafilokokkuszok, továbbá sztreptokokkuszok, pseudomonas aeruginosa, Proteus, Klebsiela, E.coli és az anaeróbok közül a Bacteroides, Clostridium és a Peptostreptococcus. A cukorbetegek súlyos problémája az oszteomielitisz kialakulása. Az ulcerációk kb. 60%-a nem gyógyul be, és ezt még nehezíti az oszteomielitisz is, amely a fertőzés terjedésének a következtében jön létre, a bőr felszíni rétegeiből a puha szöveteken át egészen a csontig. Ez a folyamat a láb bármelyik csontját érintheti, azonban a leggyakrabban a metatarsus fejét és az ujjperceket érinti. A klinikai gyakorlatban nehézségbe ütközik diagnosztikailag megkülönböztetni a Charcot láb tüneteitől. Ez a megkülönböztetés azonban szükséges a további terápia szempontjából. Míg a fertőzésnél fontos a nagy dózisú, hosszú távú antibiotikumos kezelés esetleges sebészeti beavatkozással, egészen az amputáció szintjén, addig az osteoartropátiánál a konzervatív kezelés uralkodik, a végtag hosszú távú immobilizációjával és a gyógyszeres kezelés.
Oszteomielitisz (csontvelőgyulladás) ulceráció esetén valószínű, és ha pozitívak az alábbi kritériumok:
- flegmón jelenléte
- a csont szondázása az ulceráció (fekély) alján
- pozitív bakteriológiai lelet a mély szövetekből
- az oszteitisz radiológiai és /vagy szcintigráfiás jelei
- szövettani diagnózis
Az oszteomielitisz diagnosztizálásának referencia- módszere a csontbiopszia, bár antibiotikum kúra után hamis negatív eredményt lehet kapni.
Kezelés
Széles spektrumú antibiotikumok használata, figyelembe véve a kultivációt és az érzékenységet. Profilaktikus kezelés alkalmazható a mélyebb ulcerációknál és a negatív kultivációnál is, mivel a fertőzés gyakran a mélyebb struktúrákban van, és egy rutin törlet nem kell, hogy kimutassa.