A cukorbetegeknél a diabéteszes neuropátia (DN) az idegek károsodását jelenti egyéb okok kizárása után, amelyek hozzá hasonló tüneteket mutatnak (paresztézia, dizesztézia, nyugalmi fájdalom), vagy amelyeknek aszimptomatikus a lefolyása. Ez a diabétesz leggyakoribb mikrovaszkuláris komplikációja. A múltban a diabéteszes neuropátiára mint kései és elkerülhetetlen szövődményre tekintettek, manapság azonban úgy tűnik, hogy a diabéteszes neuropátia már a csökkent glükóztolerancia idején megjelenik, így akár a diabétesz első tünete is lehet. A DN előfordulási gyakoriságáról szóló adatok eltérőek (a meghatározástól függően), előfordul 10%-tól (ha csak a klinikai tüneteket veszik figyelembe) egészen 90%-ig (ha a neurofiziológiai tüneteket veszik figyelembe). A DN átlagosan az összes cukorbeteg 50%-ánál fordul elő. Jelenléte feltételezhető minden betegnél, akinek több mint 5 éve 1-es típusú cukorbetegsége van (diabetes mellitus), és minden olyan betegnél, aki 2-es típusú cukorbetegségben szenved, tekintet nélkül a betegség időtartamára. Az újra diagnosztizált cukorbetegek 8%-nál fordul ez elő.
A DN típusai
A szakirodalom a DN számos osztályozási rendszerét ismeri. Az egyik ilyen osztályozás megkülönböztet generalizált szimmetrikus neuropátiát (akut szenzoros, akut fájdalommal társult, hiperglikémiás, kezeléssel előidézett, distális, szimmetrikus, szenzoros-motoros és autonóm neuropátia), fokális és multifokális neuropátiát (kraniális, torakoabdominális és fokális végtagi neuropátia, proximális motoros amiotrofia).
A klinikai kórképet a sérült idegrostok típusa határozza meg. A szenzoros rostok sérülése a paresztézia spontánul megjelenő tüneteiben nyilvánul meg, kellemetlen, égető, neuropátiás fájdalomérzettel, amely nyugalmi állapotban rosszabbodik, főleg az éjszakai órákban. Enyhülést jelent a láb mozgatása vagy a hideg borogatás – ez különbözteti meg a neuropátiás fájdalmat a vaszkuláristól. A motoros idegrostok sérülése az izomtónus elvesztésében és a belső lábizmok progresszív artrófiájában nyilvánul meg, ezt követi a kalapácsujjak és kiemelkedő lábközépcsont kialakulása. Az autonóm neuropátia érintheti az izzadást szabályozó idegeket, továbbá megváltoztathatja a véráramlást oly módon, hogy megnyitja az artériák és az erek közti összeköttetést. A bőr jellemzően száraz és meleg, tipikusan kockázatos terület az ulceráció keletkezésére.
Diagnosztika
Anamnézis – kellemetlen bizsergés, zsibbadás nyugalmi állapotban, fájdalom a lábszárban és a lábban. Ezek a tünetek járás közben többnyire enyhülnek és főleg éjjel gyakoriak. A neuropátiát viszonylag könnyű diagnosztizálni már az alapellátás szintjén egyszerű noninvazív kivizsgálási módszerekkel: a vibrációra való érzékenység kivizsgálásával – 128Hz-re kalibrált hangvillával, boithesiometerrel, taktilis érzékenység kivizsgálásával – 10g súlyú Semmes-Weinstein-féle nylon monofilamenttel, az algikus érzékenység kivizsgálásával – tompa éles tárggyal, a termikus érzékenység kivizsgálásával – meleg és hideg vízzel megtöltött kémcsővel, a reflexek kivizsgálásával – az Achilles-ín reflexe.
Kezelés
Kauzális gyógykezelésnek felel meg a diabétesz lehető legjobb metabolikus kompenzációja, etiopatogenetikailag indokolt az alfa-liposav használata.
Tüneti kezeléskor triciklikus antidepresszánsok, antiepileptikumok, analgetikumok és B-vitaminok használatosak.