A WHO szerint a diabéteszes láb szindrómát definiálhatjuk, mint fertőzést, ulcerációt (fekélyesedést) és/vagy mint a mély szövetek bomlását, neurológiai rendellenességekkel és az alsó végtagok különböző fokú ischaemiás megbetegedésével társítva. Ez a komplikáció a betegség lefolyása alatt a cukorbetegek 5-15% -nál alakul ki, és az alsó végtag amputálásával is végződhet. A cukorbetegeknél az alsó végtagi amputációnak a kockázata 15-40-szer magasabb, mint a népesség többi részének körében. Az alsó végtagi nem traumás amputációra az esetek körülbelül 40-60%-ban éppen a cukorbetegeknél kerül sor. Az amputációhoz társul a reamputáció fokozott kockázata, amikor ugyanazt a végtagot, vagy a kontralaterális végtagot reamputálni kell, továbbá az első amputációt követő 2-5 évben megnőtt elhalálozások száma. A cukorbetegeknél az összes végtagi amputáció 85%-ánál okozati összefüggés állapítható meg az azt megelőző lábfekélyesedéssel. Évente a páciensek 2,0-2,5% -nál alakul ki cukorbetegség okozta bőrprobléma, amely a cukorbetegek 15-25%-át érinti életük folyamán; az ulceráció megszűnése után is fennáll az újabb fekélyesedés veszélye. A diabéteszes láb szindróma jelenleg súlyos gazdasági probléma is. A diabéteszes láb gyógyítására fordított pénz a cukorbetegség és szövődményei összköltségének 20% (a fejlett országokban) és 40%-a (a fejlődő országokban) között mozog.
Osztályozás
A Wagner-féle osztályozás a legismertebb és a leggyakrabban alkalmazott osztályozási rendszer a diabéteszes láb elváltozásainak értékelésére, amely az ulceráció mélységének és a fertőzés jelenlétének az értékelésén alapszik.
A diabéteszes láb Wagner-féle osztályozása:
- 0. fokozat – prae- vagy post-ulcusos elváltozás
- 1. fokozat – felületes, csak a hámot és a dermist érintő fekély
- 2. fokozat – a szövethiány érinti az ínszövetet és az ízületi tokot
- 3. fokozat – a csont is érintett
- 4. fokozat – gangréna a láb egy részén
- 5. fokozat – a teljes láb gangrénája
A Wagner-féle osztályozás hiányossága, hogy az 1.-3. fokozat nem tesz különbséget a között, hogy van-e, vagy nincs jelen ischaemia, és ez lényegesen rontja az előrejelzéseket. A fertőzés jelenlétét a texasi osztályozás tartalmazza.
A diabéteszes láb texaszi osztályozása (UT- klasszifikáció, University of Texas)
Az UT-klasszifikáció kiegészül a seb stádiumának a meghatározásával is:
A stádium: tiszta seb
B stádium: nem ischaemiás fertőzött seb
C stádium: ischaemiás nem fertőzött seb
D stádium: ischaemiás fertőzött seb
A diabéteszes ulceráció kialakulásának fő patogenetikai mechanizmusai alapján a diabéteszes láb 3 típusa ismert: neuropátiás (45-62%), ischaemiás (7-13%), és vegyes, neuroischaemiás (25-45%). Az ischaemia és a neuropátia közti különbség az ulceráció elhelyezkedésében van. A vérellátási zavar (ischaemia) a láb akrális részein (lábujjak, sarok) fordul elő, míg a diabéteszes neuropátia szövődménye jellegzetesen a talpon kialakuló fájdalmatlan, trophicus fekély (malum perforans). A diabéteszes neuropátiát és vérellátási zavart együttesen neuroischaemiának nevezik. Ezekben az esetekben a sebgyógyulást a vérrellátási zavar súlyossági foka befolyásolja. A diabéteszes ulcerációk etiopatogenetikája összetett, számos kockázati tényező hatásának az eredménye a cukorbetegek lábain levő léziók. A legnagyobb mértékben a diabéteszes neuropátia (disztális, szimmetrikus, szenzomotoros és autonóm) fordul elő együtt a diabéteszes angiopátiával, osteoartropatiával és fertőzéses szövődményekkel. A diabéteszes láb szindrómára való hajlamot növelik az öröklött vagy szerzett lábdeformációk és a járás biomechanikájának a hibái.